Az egres, amely a magántelkek állandó lakóivá vált, mint bármely más kultúra, gondozást igényel. A megfelelő öntözés, az időben történő gyomlálás és a talaj lazítása, valamint a megfelelő trágyázás fontossága elengedhetetlen. Az egres ültetésénél azonban érdemes emlékezni arra, hogy idővel szükség lehet ennek a cserjének a szaporítására.
Tartalom
Az egres vegetatív részekkel történő szaporítása
Az ültetési anyagok egységeinek számának növelése fáradságos folyamat, amelyet két fő módon lehet végrehajtani: vegetatív és generatív. A legnagyobb hatékonyság akkor érhető el, ha az egres vegetatív módon szaporodik, vagyis különféle dugványok rétegezésével, a bokor felosztásával, évelő hajtásokkal vagy oltással.
Az egres szaporítását főként vegetatív módszerekkel hajtják végre, mivel a vetőmag nem őrzi meg teljesen a fajta minőségét
Az egres kivágása dugványokkal
A dugványok az egyik legnépszerűbb tenyésztési módszer. Ez a módszer alkalmas tiszta, nagy hozamú, egészséges cserjék szaporítására.
Fás dugványok
Az egres ligifikált hajtásokkal történő szaporítását gyakorlatilag nem használják alacsony gyökérzetképességük miatt. Ezt a módszert csak kistermetű fajtákon és hibrideken gyakorolják, amerikai szelekcióval, és sok energiafogyasztást igényel az ápoláshoz.
Zöld dugványok
A zölddugványok a növekedésserkentők hatalmas elosztásával egyidejűleg nyertek népszerűséget. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a fiatal ültetvények gondozásának hozzáértő megközelítése lehetővé teszi a gyökérzet nagy százalékának megszerzését, és rövid időn belül (egy év után) szabványos palántákkal rendelkezik.
Az egres zölddarabjait az ültetési anyagok megszerzésének sebessége miatt értékelik.
A dugványokat júniusban vágják. Különböző forrásokban gyakran találnak információkat a hajtások reggeli betakarításának fontosságáról nedvességtelítettségük miatt. Kísérletileg azonban M.V. Efimov megállapította, hogy a délután vágott dugványok gyökeresedése jobb. Ez annak köszönhető, hogy a növény szöveteiben rengeteg a szén-dioxid, ami hozzájárul a dugványok túléléséhez.
A zölddarabok betakarításához ideális hajtás egy aktívan növekvő hajtás, de miután elkezdett ligniálni, hajlításkor enyhe repedéssel törjön meg.
Az egres zölddarabolásának módszerével történő szaporításhoz a fiatal húsz centiméteres oldalhajtások csúcsrészeit használják. A jövőben a hajtásokat 6-7 cm hosszú dugványokra vágják, mindegyik vágásnak tartalmaznia kell 1-2 internódust és 2-3 levelet. A felső rész vágása a levélrügy fölött, az alsó pedig az utolsó levél levélnyél alatt történik.
10-12 órán át a zöld dugványokat az alsó végbe mártjuk a növekedésserkentők oldatába. Az apikális rügyet tartalmazó dugványokat azonnal be lehet ültetni az üvegházakba, mivel a fiatal hajtások tetejének szövetei sok természetes növekedési anyagot tartalmaznak. A dugványok gyökeresedését speciálisan felszerelt üvegházakban végzik. Nagy figyelmet kell fordítani a talaj előkészítésére: meglazul, gereblyével kiegyenlítődik és kissé tömörödik. A talaj tetején 3-4 cm mosott folyami homokot kell önteni, amelyet szintén kiegyenlítenek. Az ültetésre előkészített hordozót bőségesen öntözik.
Az ültetési dugványokat a következő séma szerint hajtják végre:
- sorok között - 7 cm;
- a dugványok között sorokban - legalább 4 cm.
A zöld dugványokat 1 cm-rel temetik a homokba. Az ültetés befejezése után azonnal meg kell hinteni az aljzatot egy finom hálós fúvókával ellátott öntözőkanna vízével. Napsütéses, forró napokon ajánlott egy kicsit árnyékolni az üvegházakat, hogy megakadályozzák a dugványok forrázását. A dugványok megőrzése érdekében naponta 2-3 alkalommal permetezik őket vízzel, és száraz időben megnő a permetezések száma. A homokot sem szabad kiszáradni.
A zöld egres-dugványok gyökérképződésének fázisai: 1 - kalluszképződés (gyökérképző szövet beáramlása), 2 - az első gyökerek megnyilvánulása, 3 - a gyökérelágazás kezdeti szakasza
A zölddugványok gyökerei általában 20–25 nap múlva jelennek meg. Ettől kezdve az üvegházak reggel és este néhány percig nyitva vannak, hogy az ültetvények hozzászokjanak a hőmérséklet csökkenéséhez. Végül az üvegház szerkezetét csak azután távolítják el, hogy a dugványok jelentős növekedést eredményeznek.
A növekvő fiatal, érett példányok számára átültetést végeznek kora ősszel. A növények körüli talajt erősen megnedvesítik, és egy földdarabbal együtt új helyre viszik át, tőzeggel megszórva az ültetési lyukat. A gyenge palántákat ajánlott télen az üvegházakban hagyni, majd a termesztést tavaszra halasztják.
Kombinált dugványok
A kombinált dugványok különféle zölddarabok. Megkülönböztető jellemzőjük a tavalyi hajtás lignified részének, vagy más szóval a "sarok" jelenléte. Vágóeszköz nem szükséges előkészítésükhöz, mivel az ilyen vágások letörnek, ezért képződik a sarok.
A kombinált egres szár zöld szár, lignified hajtással (sarokkal)
A kombinált dugványok ültetésének és termesztésének technológiája nem különbözik a zöld dugványoktól: a dugványok hossza nem haladja meg a 7 cm-t, az ültetést nedves homokban végzik üvegházakban. Az első gyökerek 15 nap után jelennek meg.
A kísérletek azt mutatják, hogy a sarkú dugványok túlélési aránya jóval magasabb, mint a zöld dugványoké.
Az egres szaporítása rétegezéssel
Az egres réteges szaporítása ezen faj azon képességén alapul, hogy a földdel megszórt fiatal ágakon aktívan gyökérrendszert alakítson ki.
Vízszintes rétegzés
A vízszintes rétegű egres termesztéséhez fiatal vagy megújult bokrok használata ajánlott. Ezenkívül nagy mennyiségű réteget biztosítanak az úgynevezett méhbokrok. Nagyon soványított egres példányok, ahol csak 3-4 gyümölcság maradt meg. Minden évben az ilyen bokrokat benövik sok éves hajtással, valamint az előző évi ágak oldalirányú növekedésével - ezek az ágak adják a legerősebb rétegeket.
Gyökeres egres hajtás, amelyet vízszintes rétegek szaporítására használnak
A dugványok termesztésének termékeny talajon kell történnie, ezért évente szerves és ásványi műtrágyákat vezetnek be az egresfa törzskörébe. Kora tavasszal, amikor a talaj felmelegszik és kissé kiszárad, műtrágyákkal keverve kiásják és meglazítják. A talaj előkészítése után erős egynyári hajtásokat vagy kétéves ágakat, erős oldalirányú kinövésekkel barázdákba fektetünk, és hajtűkkel rögzítjük teljes hosszában. A hajtások teteje megszorul.
Az egresbokor sematikus ábrázolása vízszintes rétegzéssel
A földre hajló ágak gyorsan fiatal zöld hajtásokat képeznek, 10–12 cm elérésük után félig megszórják komposzt vagy humusz és föld keverékével (1: 1). Az eljárást 15–20 nap múlva megismételjük, amikor a hajtások kb. 15 cm-es növekedést mutatnak. A visszatöltés előtt a talajt leöntik.
A réteget kétféleképpen lehet elvégezni:
- A gyökeres ágakat ősszel levágják a fő bokorról, kiásták és ültetési egységekre osztják, amelyeknek saját ágakkal kell rendelkezniük. Ezután átültetik őket termesztés céljából.
- A gyökeres ágakat még egy évszakra az anyabokor közelében hagyják. A meleg kezdetével ismét megszórják őket egy hordozóval, és ősszel felosztják, állandó helyeken ülnek.
Függőleges réteg
A módszer olyan fiatal bokrok számára alkalmas, amelyek megújulást igényelnek. A függőleges rétegek megszerzését egresbokrok eldörzsölésével végezzük. Miért kora tavasszal ritkítja vagy rövidesen kivágja azt a bokrot, amelyből a rétegeket elveszik, ugyanakkor műtrágyákat juttatnak a talajra. Az elvégzett manipulációk miatt a bokor nagyon sok fiatal hajtást képez a tövétől.
Ezzel a módszerrel fontos figyelembe venni a fa sajátosságait: minél fiatalabb, annál gyorsabban következik be a gyökérképződés. Ezért a bokrot levágják.
Az egres függőleges rétegekkel történő szaporításának sémája: a - zöld hajtások kialakulása a levágott ágakon, b - gyökeresedés a fiatal hajtások dombjában
Amikor a hajtások eléri a 20 cm-es magasságot, komposzttal vagy földdel megszórják őket egészen a feléig, egymástól eltolva. Körülbelül egy hónap elteltével az eljárást megismételjük, a talaj öntözése után. Jó időjárási körülmények között és elegendő nedvesség jelenlétében a dugványok őszig jó gyökérzetet képeznek.
Egy évvel később, tavasszal a dombot eltávolítják, a gyökeres hajtásokat elválasztják az anyabokortól, elültetik és megnövelik. Ültetés előtt levágják, hogy 2-3 rügy maradjon a gyökerek felett. Az átültetés állandó helyre lehetséges a következő évre.
Íves rétegzés
A módszer keresztezi a vízszintes és a függőleges rétegek terjedését.
Az íves egresrétegek megszerzéséhez a fiatal hajtásokat a földre hajlítják, és egy hajtűvel rögzítik a közepén. Ezt követően a rögzítési helyeket humuszral megszórják és feldombolják. A hajtások apikális részei, amelyek a talaj felett vannak, kissé megrövidülnek és csaphoz vannak kötve.
Az egres hajtások fektetési sémája íves rétegek előállításához
A nyár folyamán a dombot öntözik, megakadályozva annak kiszáradását. A szezon végére a dugványok kialakítják saját erős gyökérzetüket. Elválasztják az anyalúgtól, és teljes értékű palántaként állandó helyre szállítják őket.
Videó: az egres íves rétegekkel történő szaporítása
Az egres szaporítása évelő hajtásokkal
Az ily módon történő szaporodás időzíthető az egres tavaszi vagy őszi metszésére, amelynek során a bokrok elvékonyodnak. A levágott ágakat sekély barázdákba rakják, és termékeny talajjal borítják be, így a fiatal növekedések és maga az ág hegye a talaj felett marad.
Az egres évelő ágakkal történő szaporítása az egres metszésével egyidejűleg történik
Az ág fölötti talajt rendszeresen meg kell nedvesíteni. Jövő év őszén az eltemetett ágat több palántára osztják, és termesztésre ültetik.
Az egres szaporítása a bokor felosztásával
Az a módszer, amely lehetővé teszi a leggyorsabb eredmény elérését a reprodukcióval, egy termő bokor. Az egres bokor felosztása október közepétől áprilisig végezhető. Nagyon fontos a cserje előkészítése az eljáráshoz: ehhez a tenyésztést megelőző évben az egreset egy tuskóra ültetik, vagyis erősen levágják. A következő szezonban a növény új zöld növekedést kezd kialakítani, éles kerti szerszámmal felássák és részekre osztják.
Az egresrész kialakulásának sémája annak szaporodásához
A gyökérrészeket aprított szénnel kell megszórni. Az egres delenkijét, amelyek mindegyikének saját hajtása van, azonnal új helyekre ültetik át, ültetési gödrökbe, termékeny talajjal borítva.
Egres oltása
Az egres oltással ritkán szaporodik, mivel a növény gyökerein kialakult hajtások szinte mindig nem fajták. Az egres oltását leggyakrabban vörös vagy arany ribizli palántákon hajtják végre:
- A ribizli palántákat cserepekben vagy üvegházakban az egyéves hajtások kivágásából termesztik, amelyeket augusztus végén cserépbe ültetnek át. A nyár folyamán a dugványokkal ellátott tartályokat a földbe temetve tartják, télire pedig az edényeket szalmával letakarva pincékbe vagy üvegházakba helyezik.
- Márciusban a ribizli palánták hossza 53–71 cm, üvegházba kerül, ahol az egreseket a továbbfejlesztett kopulációs módszerrel oltják be: ék alakú vágás a hajtáshoz és az ék alakú hasítás az alanyhoz és rugalmas anyaggal szorosan rögzítve.
- Az egres-oltványt benövik olyan hajtások, amelyeket meg kell csípni, hogy vastagabb koronát kapjunk. A ribizli állomány az oltási hely alatt hajtásokat is termel, amelyeket ki kell törni.
- Az oltott növényeket májusban nyílt terepre ültetjük.
Az egres oltásának sémája a továbbfejlesztett kopulációs módszerrel
Az egres szaporításának vetőmag-módszere
Emlékeztetni kell arra, hogy az egres magokkal történő szaporításakor gyakran előfordulnak olyan esetek, amikor a szaporítóegység nem rendelkezik az anyanövény összes fajtajellemzőjével.
Az egresben az anyanövény jeleinek elvesztése összefügg a keresztporzás képességével - a pollen egyik fajtáról a másikra való átvitele oda vezet, hogy a palánták új tulajdonságokat kapnak, amelyek gyakran nem kívánatosak. Ezenkívül a legtöbb modern fajta olyan hibrid, amely a saját tulajdonságait és az örökletes szülői tulajdonságokat egyaránt megkapja a szelekció során. Az ilyen egyedek palántái a jövőben a szülői növények jeleit mutathatják.
Az egres szaporítási módja nem garantálja olyan példányok megszerzését, amelyek megtartották az anyanövény minden jellemzőjét.
Ha nagy szükség van az egres magokból történő termesztésére, akkor a következő sorrendben kell cselekednie:
- Az érett gyümölcsöket úgy gyűjtik le, hogy egy masszát kivonnak belőlük. Alaposan öblítse le a magokat egy pohár vízben a pép eltávolításához. Ezután a magokat szalvétára terítjük és hagyjuk megszáradni.
- Készülnek a vetésre szolgáló konténerek, amelyek aljára lefektetett agyag- vagy kavicsréteget helyeznek el. Az egres termesztésére szolgáló talaj szubsztrátumot termékeny talajból, folyami homokból és humuszból készítik (1: 1: 1).
- A magokat 5 cm-enként helyezzük a talaj felszínére, és 0,5 cm-rel temetjük vagy szórjuk meg a talajmaradványokkal.
- Az ültetőanyagot tartalmazó edényeket gondosan öntözik és fóliával meghúzják. + 3 ... + 5 ° C hőmérsékleten tartandó.
- Jövő év tavaszán az edényeket ledobják a kertbe, és a nyílt terepen történő ültetést csak akkor hajtják végre, ha 2 levél képződik a palántákban.
Tövis nélküli egres tenyésztési jellemzői
A tövis nélküli egresformák tökéletesen szaporodnak mindenféle dugvány és zölddarab által. Ezenkívül a kultúra magas arányban mutatja a favágások túlélési arányát, amelyeket szeptemberben vágnak közvetlenül ültetés előtt, vagy tavasszal áprilisban.
Ha a dugványokat késő ősszel szüretelték, 1-2 hónapig nedves, tiszta homokban tartják a hűtőszekrényben, majd eltemetik a hóban. A talajba ültetés májusban történik.
A tövis nélküli egresformák 80% -os túlélési arányt mutattak a fás vágásokban
A leszálláskor ajánlott betartani a következő technológiát:
- A dugványok hosszának legalább 15 cm-nek kell lennie, a felső vágást egyenesen, a vese felett 1 cm-rel, az alsó vágást ferdén, a vese alatt 1,5 cm-rel végezzük.
- Ültetés előtt a dugványokat legalább 12 órán át gyökérképződés-serkentők (például Kornevin) oldatában tartják.
- A 45 ° -os szögben levő dugványokat 15 cm-enként az üvegház nedves, laza talajába ültetjük, a rügy felső végétől a másodikig elmélyülve.
- A gerinceket megszórjuk 5 cm humusz vagy tőzeg. A teleléshez az ültetvényeket lehullott levelek borítják.
- Az egres palántákat nyílt terepre ültetik át állandó helyre, amikor elérik a 20 cm-es magasságot.
Ültetési séma tövis nélküli egres kivágására
Az egres szaporításának leghatékonyabb módszerei a különféle dugványok, valamint a zöld és a kombinált dugványok. Ezek a módszerek lehetővé teszik az anyanövény erős, egészséges példányainak kinövését. A magszaporítási módszer alkalmas az amatőrök számára új fajták és formák tenyésztésével való kísérletezésre.
